Rossz férjed voltam. Jó ember voltam veled, de mint férjed nem tettelek igazán boldoggá. Pedig ezt az egy  dolgot fogadtam meg magamnak: A Cicabogár legyen a legboldogabb feleség a világon! No, de ott egy "legyen" egy feltételes jövő. Úgyhogy akkor ezt most javítsuk egy kicsit meg. A célom, hogy D ezt mondja magáról: Igazán boldog feleség vagyok, akit a férje igazán boldoggá tesz!

A közös célunkat is tönkretettem. A közös célunk, a boldog életünk fizikai tere, a lakás már csak az én célommá vált. Egy kellemes fizikai tér megteremtése vált a célommá, nem az, hogy szeressem a feleségem. Sajnálom, igazán nagyon sajnálom drága Cicabogárkám, hogy ezt nem vettem időben észre. És igen, nem hallgattam a női érzésekre sem, melyek néha-néha azért jelezték felém részedről, hogy foglalkozzam veled. És nem mertem elmesélni az én érzéseim sem, hogy milyen szörnyű az, hogy éjszakánként csak várlak haza, nem is alszom rendesen. Miközben azt gondolom magamban és távolítalak el magamtól, hogy az én feleségem nem ilyen. Nem akartalak megérteni, csak a saját sértettségemmel foglalkoztam.

Ki kell tudnom mondanom félelem nélkül az érzéseim feléd. Akkor kezdjük most ezzel: szeretlek! Ezek sokak számára csak buta félelmek lesznek, de nekem azt jelzik, mennyire csodás is vagy, milyen lenne nélküled, mással:

Vajon fog annyira finomakat főzni?

Vajon értékelni fogja, hogy a bauxitot meg lehet nyalni?

Vajon érdekelni fogja, mikor a karsztbokorerdőkről mesélek?

Vajon érdekesnek találja, ahogyan a házakról, terekről, városokról mesélek?

Vajon lesz annyira gyönyörű, mint te?

Vajon kíváncsi lesz annyira, mint te?

Vajon fog annyira bújni hozzám, mint te?

Vajon meghallgatja a terveimet az életben? És társam lesz ezekben annyira, mint te?

Vajon eljön velem Albániába?

Vajon kapok tőle kis cetliket, hogy szeret?

Vajon meg lesz benne a gyermeki rajongás felém?

Vajon tudom őt ennyire szeretni?

Vajon látom őt ennyire csodalatosnak?

De ki kell mondanom azt is, hogy iszonyúan félek az egyedülléttől én is. De nem engedhetem át az irányítást a félelmeimnek többet, ha jó férjed akarok lenni. A szeretetem kell, hogy irányítson, ami nem fél felvállalni azt sem, hogy néha nem értek veled egyet, de attól még te vagy nekem a legfontosabb. És az, hogy jól szeresselek.

El kell, hogy engedjelek néha. A szabadságod, azt, hogy csak magadra figyelhess, meg kell adnom neked, hogy fel tudj töltődni.

Nekem is fejlődnöm kell folyamatosan, hogy mindig méltó és igazi társad lehessek. És nem mellesleg izgalmas maradhassak számodra. Szeretem, mikor izgalmasnak látsz, nekem ez egy igazán férfias érzés.

Érdekes az embernek a párján elgondolkozni, hiszen másban könnyebben észrevesszük, hogy milyen démonokkal küzdhet minden nap, mint magunkban. Könnyebb homokba dugni a fejünket, és nem belegondolni ezekbe. De igazából pont olyan párt választunk magunknak, akinek olyan nehézségei vannak az életben, mint nekünk. Úgyhogy, kedves D, mikor úgy tűnt, hogy elemezlek téged a magam suta módján az nekem, rólam is legalább annyira szólt.