D-vel álmodtam. Bár az arca, a teste nem szerepelt az álmomban, de minden este meglátogattam és vártam rá reggelig. D örömlány volt. Olyan volt az egész, mint egy orvosi rendelő. Volt egy váró, ahol sorszámot lehetett húzni, és aki húzott egy sorszámot, ő kapott egy ágyat, ahol leheveredhetett  mindaddig, míg a doktornő nem tudta fogadni. Elvégre éjszakai rendelésről van szó, fontos a beteg kényelme, és járt hozzá egy tablet is, hogy szórakoztathassa magát a delikvens, ha akarja a várakozás alatt. Én pedig reggelig vártam, hogy hazakísérjem D-t. Néha bevásároltam neki, vagy elintéztem ezt-azt, hogy erre se legyen gondja. Őrült egy álom.

Mint, hogy őrült egy péntek volt. Már 2-kor leléptünk A-val, hogy fröccsözzünk. A-nak viszont nincs bérlete és jöttek az ellnőrök, A leugrott a villamosról én meg slamasztikába kerültem. De nem nagyba azért. Viszont a korábban említett férfiasság, amit Belgrádban élhettem meg, árnyaltabb lett. Fontos eleme az igazságosság. Csak akkor tudok kiállni az ügyért, magamért, családomért, a páromért, ha arról tudom, hogy egy igazságos dolog. A-ért nem tudtam kiállni, hogy az ellenőr kemény szavakkal mondjon róla véleményt. Magamért igen. Nekem volt bérletem, minden rendben volt vele. A fröccsözés természetesen nem maradt el, csatlakozott A újdonsült férje és G is hozzánk idővel. Aztán G-vel lófráltam a parlament  előtt, a Váci utcán vásárolgattunk és végül beültünk sörözni egyet-kettőt. G mondatai néha szívenütnek. Belgrádban lebaszott, hogy olyan búval.bélelt vagyok, tegnap pedig azt mondta, hogy ő olyan, hogy visszatükrözi a másik hamgulatát. Leszúrtam, hogy nem annyira felszabadult, és erre kaptam ezt válaszul. A Chacago Big Foot pedig egy kellemes kissé citrusos, lehelletnyit édes és kesernyés sör. Bejött. Este 8 körül pedig írt A, hogy merre járok, nincs-e kedvem folytatni vele. Végülis miért ne. Szerzett táskát a cuccaimnak a Mekiben, így már sétálni is kényelmesebb volt, mint a sok kisebb tatyóval. Aztán egy tátrateával kezdve, míg bezárt a hely megváltottuk a világot.

Szomvaton elkísértem B-t vásárolgatni, nacit nézett magának, de előtte még egy ebéd, majd utána kutyátsétáltattunk jó hosszan. A 13. kerület fás részei igazán kellemesek és megnyugtatók tudnak lenni, ahogy a szélben susognak a falevelek.

Öcsémmel megint beszélgettem egy jót telefonon. Szép az idő Londonban és hamarosan kezdődik az egyetem is.

Ezennel pedig búcsúzik a blog nyilvános oldala. 2 hét és úgy gondolom, hogy elértem azt a pontot, ahol már nem tudok többet mondani, nincsenek úhabb gondolataim a házasságunkról. Nagyon sokat gondolok D-re és a házasságunkra, de ezeket innentől magamban foglalom össze. Bár nem kizárt, hogy néha-néha azért írok még ide is.