Diával álmodtam. Azt, hogy felébreszt, hogy rémálmom volt megint. De persze nem az volt. G-t szólongattam a másik ágyon, hogy ki ő, hol vagyunk. És szomorú lettem, mikor rájöttem, hogy nem a Cicabogár van itt velem.

Volt egy másik álmom is D-vel. Ebben mindig eltévedtünk a városi tömegközlekedéssel. Mindaddig míg meg nem egyeztünk, hogy ki dönt az adott kérdésben és a másik hallgatott rá. Miután ez megtörtént a legbonyolultabb metró átszállások is flottul mentek, minden sínen volt velünk. Vajon ez az álmom mit jelenthet?

Olyan csend van a szobában reggel. Csak kiszaladnék a világból, hogy addig se kelljen semmire gondolnom. Tegnap a hosszú vezetés jó volt. Egészen Újvidékig. G kellemes beszélgetőpartner. De Újvidéknél előtört D belőlem. Ha megkérdeztem volna tőle, hogy miért oda épület a város, ahova, akkor ránéz a tájra, látja ott egy hegy, egy folyó, egy síkság és biztosan válaszol valami okosat. Vagy csak kedvesen azt mondja, "ehhez én már fáradt vagyok", és meghallgat engem, és mindig van valami kiegészítése, kérdése. Azzal, hogy meghallgat, és hozzá is tesz ő sokat tesz azért, hogy én jól érezzem magam. És talán a kapcsolatunknak is sokat tud adni egy ilyen helyzet: okosnak érezhetem magam, magabiztos leszek ezáltal. Hiányzott D útközben. Szeretem, mikor felolvas nekem, vagy valami szójátékot játszunk - bár ez utóbbi egy idő után uncsi lesz. És rá kellett jönnöm, D egészen jól vezet. És odafigyelt arra, amiket mondtam neki. Mindig rá kell jönnöm, hogy ő milyen ügyes és okos. Amúgy arra gondoltam, hogy a legközelebbi hosszú utunkon felváltva vezethetnénk. Tetszett, mikor a panorámatetőt én is élvezhettem, azon keresztül nézhettem a hegyeket, felhőket az autópályán Nyíregyháza felé menet egyszer. De szeretem simogatni D combját útközben. Vagy csak oda-oda nézni vezetés közben, hogy milyen cukin alszik. A szép nyakacskája, a szőke fürtjei.

Belgrád első benyomásra egészen kellemes hely, balkáni zene, bulik éjjel, kivilágításból mondjuk nincs sok, de a Száva partja az egészen jó lett. Viszont mégis olyan üresnek éreztem. G nagyon sok mindenről mesélt, de csak néztem ki a fejemből és D-ről ábrándoztam. Nem ölelhettem át, nem adhattam puszit az arcára, vagy ncsak hozzám bújna a folyóparton ücsörögve, nem adhattam neki szerelmes csókot. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz a Cicabogár nélkül utazni. Kikapcsolódni jöttem, ehelyett pofont kaptam magamtól. Nem akarok elvált férj lenni.