Állítólag reggel a legjobb írni, mikor még megvan az összes gondolatom, emlékszem arra mit álmodtam. És most emlékszem rá mit álmodtam: D szüleinél töltöttük az éjszakát, úgy mint régen. Apukája pedig reggel észrevette, hogy már fent vagyunk és odajött hozzánk. Elmesélte, hogy a házasságban igenis lesz olyan időszak, mikor elmúlik majd a csók is, szürke lesz minden nap, de ezt  fel fogja váltani az, mikor újra egymásra találunk. Szedjük össze magunkat, mi egy házaspár vagyunk, ez nem csak egy tiniszerelem.

Este pedig megnéztem a Good Will Huntingot. Igazán D-re ismertem Willben. Aki nem ismeri a sztorit annak ajánlom, hogy nézze meg a filmet. De azért szemezgetek párat:

• "Viharban bármelyik kikötő megteszi." Bár ezt a profnak mondták, de ugyebár A-k jönnek és mennek az életben. Neked kell eldöntened mennyire vagy stabil, hogy dacolsz a viharral és a tengeren éled túl, vagy ha viharban a házasságod, akkor mindegy kinél, de valakinél kikötsz inkább, mintsem szembenézz a helyzettel.
• "Kezdj el beszélni magadról. De nem mersz, mert félsz, hogy miket mondanál ki magadról." D érzéseiről, az ő legbensőbb világáról nem tudok sokat, talán ő sem, mert tényleg fél szembenézni ezekkel a félelmeivel. Pedig, ha tudná, bennem mennyi félelem van, de igyekszem nem ezek elől menekülni egész életemben, hanem bízni a pozitív jövőben, magamban, magunkban, remélni a holnapot. Na jó, menekülök én is azért sokszor.
• "... talán ő hisz tökéletesnek, és nem akarod, hogy csalódjon. Így leélheted az életed anélkül, hogy igazán megismertél volna valakit." Kedves D, igen, tökéletesnek hiszlek téged. Az összes hibáddal együtt. De én sem vagyok tökéletes, viszont te hihetsz engem tökéletesnek. Mert egymásnak tökéletesek vagyunk. Vagy legalábbis lehetünk, ha nem menekülünk a házasságunkban.
• "Sose lesz lelki társad, ha félsz megtenni az első lépést. És azért félsz, mert csupa negatívumot látsz a jövőben." No igen. Egy kapcsolat az első szakaszában működhet magától, de előbb-utóbb valamilyen konfliktus érkezik. És meg kell tenni azt a lépést, hogy ez megoldódjon. Nem a negatív jövőtől kell félni, hanem a pozitív megoldást remélni és tenni érte.
• De az abszolút kedvenc az tényleg a "Nem a te hibád". És valóban, D: ez nem a te hibád. Nem a te hibád ahol most vagyunk. Bárcsak megnéznéd a filmet és te is elgondolkodnál rajta. Nem a te hibád, így neveltek, neked ez a nehéz hátizsákod amit otthonról hozol, vagy az élet aggatott rád. Ugyanúgy, mint Willnek a szorongás és a menekülés. Ez a könnyebb út. Értsd meg, hogy nem a te hibád ami történt. Nem haragszom, mert tudom, miért tetted. És mert szeretlek. Fáj, nagyon fáj, persze. De akkor is tudom, hogy nem a te hibád. Nem bántani akarsz, nem... Neked is nehéz, talán te is ki akarsz ebből törni.

Ennyit Willről. Egy kicsit sírtam, de tetszett, hogy végül happy end lett.

A munka nehezen megy, nehéz koncentrálni rá. Különösen, hogy D reggel írt, hogy vagyok. Órákig nem tudtam neki mit válaszolni rá. De aztán végül kis semmiségekről egészen jól elbeszélgettünk napközben. Ezt én nem értem. Persze, nem tartalmas beszélgetés, meg kisebb-nagyobb kihagyásokkal. De én ilyenkor elkezdek reménykedni. Összebújtunk az utolsó közös esténken a költözésed előtt. Éjszaka többször is arra ébredtem, hogy hozzám bújsz, magadtól, nem kértem. De annyira ölelsz, szorosan, hogy felébredek rá. Reggel pedig puszival váltunk el, és mondtuk egymásnak, hogy "szeretlek". És igen, szeretlek, szeretném, ha ugyanígy összebújnánk és nem félnénk, hanem az érzéseinket mutatnánk ki, beszélnénk róluk, ahogyan Will is végül nem menekült már, hanem hitt magában.